Gyerekkorom óta az életem szerves részét képezi a sport. Örökmozgó gyerek voltam, szervezett sportban 10 évesen próbáltam ki magam, ekkor kezdtem el focizni, majd ezt felváltotta egy másik labdasport, a kézilabda. 6 év kézilabdázás után az egyetem mellett egy kevésbé kötött idejű sportot találtam magamnak, felfedeztem az edzőterem világát, és magával ragadott.

Több év sporttal és edzéssel a hátam mögött nem gondoltam hogy tud még valami váratlanul érni. De volt egy olyan időszaka az életemnek, amikor még a saját kis edzőtermünkbe sem tudtam lemenni. Megbénított a szorongás. Aki már átélte, tudja miről beszélek – szociális, vagy teljesítmény szorongásról legyen is szó.. Hónapokra kispadra kerültem az élet minden területén, és nem tudtam úrrá lenni az elmém generálta feszültségen.

Ekkor kezdtem el a fizikális teljesítményen és a külsőségeken túl több figyelmet fordítani befelé, és mélyebben foglalkozni a mentális egészségemmel.

Pszichológust kerestem fel, akivel eleinte a szorongásos tünetek miatt, azután pedig önfejlesztési céllal folytattuk a közös munkát. Nagyon sokat tanultam ez idő alatt magamról, és a perspektívám is elkezdett kiszélesedni. Nem kívánom senkinek, hogy bármilyen egészségügyi vagy mentális betegséggel találkozzon, hogy észrevegye, mi a legfontosabb az életben.

Úgy gondolom, az egészség a legfontosabb. Egészség nélkül nem tudunk az élet többi területén sem helyt állni. Ezért nagyobb prioritást kellene élveznie az életünkben a prevenciónak, és az egészségre való törekvéseknek.

Egyetemi tanulmányaimat befejezve házi betegellátásban kezdtem dolgozni gyógytornászként. A leggyakoribb ellátási területeim közé a protézis műtétek rehabilitációja tartozik, de rengeteg más krónikus és akut problémával is dolgozok napi szinten. Azt tapasztalom, hogy az esetek jó részében a kialakult betegség vagy probléma egyértelműen megelőzhető lenne.

Ahogy beszélgetek a pácienseimmel, sok problémánál találkozom sémákkal. Megdöbbenve tapasztaltam például az emberek mozgással való viszonyát – vagyis inkább a mozgás szegénységgel… És a mozgás csak egyetlen tényezője az életmódunknak, ami a hosszú távú egészségünket meghatározza.

Ezek a tapasztalatok vezettek az életmódorvoslásig. A gyógytornában egy már meglévő problémával foglalkozunk, és a mozgáshiány csak egy a sok rizikófaktor közül a legtöbb krónikus betegség kialakulásában. Mi lenne, ha nem várnánk meg, hogy kialakuljon az a betegség? Mi lenne, ha előre gondolkodnánk, hogy boldog és teljes életet élhessünk?

Nekem nem kisebb a célom, mint megmutatni, hogy másképp is lehet. Az életmódunk formálható, a szokásaink formálhatóak. A kérdés csak az, elég elszántak vagyunk-e ahhoz, hogy változtassuk?

Szeretném ezt a folyamatot egyszerűvé és átláthatóvá tenni mindenki számára. Ha velem dolgozol magadon, lépésekre bontva, apró változtatásokat eszközölve haladunk az életmód formálás útján.